Long time no see

Kedves Vikomt!

Úgy véltem hiányát enyhíteni fogja a szombati nagy utazásunkra tett előkészületeim. De valahogy úrrá lett rajtam valamiféle ború, és rejtélyes módon semmihez sincs kedvem. Pedig ma még társasági életet is éltem, feltéve ha egy jó sétát, egy kellemes beszélgetést egy régi baráttal annak lehet nevezni. Itt legszívesebben hosszú elmélkedésbe kezdenék a barátság mibenlétéről, minthogy ezen a fronton életemben új változások álltak be. Úgy is mondhatnám, valaki úgy tűnik az én életemet kizárta az övéből. Megdöbbentem, de egyelőre nem akarom elhinni, keresem a bizonyosságot. De ezzel a témával most nincs kedvem foglalkozni: túl sok gondolat táncolta körül a nyugtalan felvetéseimet, s még nem jött el a bölcs megértés, vagy bármiféle belátás állapota.

mad scientistRáadásul folyton keresem az alkalmat, hogy valami újon bosszankodjam. Múltkor például előhívattam azt a fotót Önről és elbűvölő mosolyú unokatestvéréről. Már eleve szégyenkezve tettem ezt, hiszen akkor még bátortalan volta előkapni óriási derítővakumat, ennek viszont egy árnyékos fotó lett az ára. De szerintem ebben semmi hangulatos nincs, én igenis portrét akartam készíteni, nem pedig fény-árnyék játékot, vagy valami hasonlót. Persze a drága nagyszülők így is el lesznek ragadtatva az ajándéktól, de legalábbis remélem. Mert hogy szívből adom, az az egy biztos, ezen nem változtathat semmi! A képet még "elcsúfítottam" egy felirattal, és egy dátummal. Erre előhívják nekem 600 forintos áron, olyan piros eltolódással, hogy legszívesebben kicsavartam volna az okosan nyújtozkodó nyakacskáikat és lehántottam volna a vigyori, sminkelt képüket. Fogalmam sincs, hogy honnét van bennem ennyi indulat, meg feszültség, de lehetségesnek tartom, hogy az Amerikai pszicho olvasása ezen nem fog könnyíteni.

Már most előre kell bocsássam, hogy az a könyv eszméletlen erővel teremti meg az atmoszférát. Csupán csak azért vagyok zavarban, mert ez egy igen szélsőséges, mű atmoszféra. Élet egy nagyvárosban, a semmitmondó mosolyok, és az egekig magasztalt márkák között. Az ember el sem akarja hinni, hogy ez létezik. Hogy ragadhat ez egyáltalán magával? De abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az emberi értékek ilyentén való eltrozulása valóban létezik. Még hozzá ez nem egy múltszázadi probléma, ez aktuális, ez itt álldogál a küszöbünkön, sőt, van, akihez már be is rontott. A kiváltságosság, a luxus, a "még több", ami mind a "megmutatni" vágyához vezet. Felsőbbségtudathoz, megvetéshez, de főleg és főként: eltávolodáshoz.

Ez óva int, s ha ez az aggodalom gyökeret ver bennem, egyszer talán majd megóv a felesleges költekezéstől, a felszínességtől, a máztól. A pénz ellustítja az embert, könnyebben esik hibákba... Vegye ezt kérem, kedves vikomt, legkomolyabb tanácsomként jövőjére nézve! Azt pedig tudom, hogy már most mosolyogva ingatja a fejét: igen, lehet, hogy a horrorisztikus részeknél le fogom tenni a könyvet. Bizony, nem vagyok felkészülve a létező borzalmak legsötétebb bugyraira, enélkül is elég félnivalóm van az élettől... És hiába mondogatja nekem, hogy ez csak egy könyv! Nem létezik olyan könyv, ami nem a valóságról szólna...!

Másik nyári olvasmányom Beethoven életét dolgozza fel. Több, mint hétszáz oldalával felér egy Harry Potter könyvvel, de sokkal vonzóbb, és az első szavak óta lebilincsel. A könyv - Eroica - már régóta áll ott a polcon, s mégiscsak most vettem magamhoz. Valahogy nem érzek rá késztetést, hogy mindig az aktuális népszerű író, per pillanat pl Coelho könyveit bújjam. Nem szeretem, ha egy könyvet kritikák és interjúk garmada után kell kézbevenni. Az a sok előítélet, az a sok ráaggatott holmi... De ez tiszta, ez érintetlen, ezt én magam ítélhetem meg. Csak egy kis port kellett eltávolítanom róla.

Remélem azonban hamarosan kénytelen leszek letenni ezt a könyvet is, és az Ön lebilincselő társaságában utazni! Addig is kérem ne stresszelje túl magát, mert csak öt napunk lesz a pihenésre!

M márkiné

u.i.: Minél hamarabb érkezik, annál hamarabb tudjuk bepótolni születésnapjának megünneplését! És annál hamarabb lábalok ki eme kínzó borúból...

2007.08.02., Budapest

Felszavaz!
Leszavaz!

Pontok: 1

Szavazatod ‘up’

Hozzászólások

oh azok az abroncsos szoknyák meg pajkos pajtás esték. óh azok a szemölcsök az arcon és hullafehér mázok . oh azok a szép idők-DDDD